“Első ránézésre a harmadik országokban létrehozandó visszatérési központokról szóló megállapodás úgy tűnhet, mintha egy régóta fennálló követelés teljesülne. A valóságban azonban a visszatérési rendelet tervezete ezeket a központokat pusztán opcionálisnak hagyja, kifejezetten kizárja a kiskorúakat és családjaikat, és a javasolt ellenőrzési mechanizmus – ahogyan az várható volt – valószínűleg a baloldali civil szervezetek politikai célokra való felhasználásának játékszerévé válik. Ráadásul még mindig nincs semmiféle jel arra, hogy Európán kívüli feldolgozó központokat hoznának létre.”.
Az EU biztonságos származási országok listája szintén szembetűnő hiányosságokat tár fel, és figyelmen kívül hagyja a változó geopolitikai realitásokat, ami azt jelenti, hogy a menedékkérők és a bűnözés exportáló országai, mint például Szíria vagy Afganisztán, teljesen érintetlenek maradnak a javasolt gyorsított eljárásoktól. Az úgynevezett szolidaritási alapra vonatkozó megállapodást szintén el kell utasítani: valójában ez nem más, mint az illegális bevándorlók kényszerű újraelosztása és a nemzeti szuverenitás nyílt aláásása.
A migrációs politika valódi irányváltása sehol sem látszik. Ehelyett a egyre nyugtalanabb közvéleményt kemény hangvételű, a médiának szánt címsorokkal nyugtatják meg – politikai színjáték a hétköznapi polgárok rovására.”
