“Az Európai Unió világbajnok az ambiciózus célok kitűzésében, de rendszeresen kudarcot vall, amikor azok valós világban való megvalósításáról van szó. Míg a légi közlekedésben az alternatív üzemanyagokra való átállás legalább fokozatos előrelépést mutat, a hajózásban a helyzet továbbra is teljesen megoldatlan. Egyszerűen irreális megpróbálni a rendkívül specializált hajómotorokat úgy átalakítani, hogy növényi olajkeverékekkel működjenek. Néhány nagyvállalat által indított kiemelt kísérleti projekt ugyan lenyűgözőnek tűnhet, de ezek nem képezhetnek alapot egy egész iparágra kiterjedő, életképes modellhez. Ugyanakkor a Bizottság több százmilliárdba kerülő beruházásokat szorgalmaz – de melyik befektető vállalna hosszú távú kötelezettséget, amikor Brüsszel folyamatosan változtatja prioritásait, és nem nyújt tervezési biztonságot?”
Ha most az Európai Parlament maga is arról vitázik, hogy visszavonuljon a belső égésű motorok fokozatos kivezetésétől, az katasztrofális üzenetet küld az iparnak és a befektetőknek: senki sem számíthat arra, hogy a politikai követelmények néhány hónapnál tovább érvényben maradnak. Amíg a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) nem követi ezt a példát, és a nagy katonai berendezések – teljesen jogosan – továbbra is dízelüzemanyaggal és nehéz fűtőolajjal működnek, az EU STIP beruházási terve nem lesz több, mint vágyálom. Aki valóban támogatni akarja az ágazatot, annak végre szembe kell néznie a valósággal, és világos, megbízható keretfeltételeket kell teremtenie, ahelyett, hogy zöld álmok után hajszolna.”
