Frakció az Európai Parlamentben

Főoldal / A harmadik ENSZ-óceánkonferencia (UNOC3) Nizzában: a szokásos gyanúsítottak összefogtak a legújabb „zöldre mosás” trendek megvitatásában

A harmadik ENSZ-óceánkonferencia (UNOC3) Nizzában: a szokásos gyanúsítottak összefogtak a legújabb „zöldre mosás” trendek megvitatásában

Az ESN-csoport sajtóirodája · 1 perc olvasási idő
Megosztás

Ezen a héten 130 ország küldöttjei gyűlnek össze Nizzában az ENSZ harmadik óceánkonferenciájára, hogy előmozdítsák az ENSZ 14. fenntartható fejlődési céljának – az óceánok, tengerek és tengeri erőforrások védelmének és fenntartható használatának – megvalósítását. Az egymással versengő érdekek – a tengeri szélenergia, a tengeri ökológia, a mélytengeri bányászat és a halászati ipar – közötti kompromisszumok azonban jelentősen alááshatják a lehetséges megoldások hatékonyságát.

Uniós szinten a jelenleg uralkodó klímaválság-ideológia bőséges finanszírozást biztosít olyan projekteknek, mint a tengeri szélerőműparkok – amelyek gyakran megbízhatatlan, ingadozó áramforrások –, miközben olyan ésszerű kezdeményezéseket, mint az invazív fajok elleni küzdelmet szolgáló ballasztvíz-kezelő rendszerek, pénzügyileg elhanyagolják. Ezenkívül számos kötelezettségvállalás önkéntes jellege a gyakorlatban a végrehajtás gyengeségéhez és politikai önkényességhez vezet.

Siegbert Droese, az ESN koordinátora az Európai Parlament Halászati Bizottságában (PECH), így nyilatkozott az UNOC3-ról:

“A héten Nizzában megrendezésre kerülő ENSZ-óceánkonferencián várhatóan elfogadják az úgynevezett Nizzai Óceán-cselekvési Tervet. Ismét a kormányok és vállalatok szokásos ‘fenntarthatósági kezdeményezéseinek’ bejelentéseire számítunk – olyan intézkedésekre, amelyek gyakran nem mások, mint PR-fogások, amelyeket sem hatékonyan nem ellenőriznek, sem nem hajtanak végre.”.

Ahelyett, hogy a konferencia felületesen foglalkozna a világ összes tengeri problémájával anélkül, hogy bármelyiket is megoldaná, inkább a tengeri ökológiára és a kisüzemi halászat megélhetésére egyaránt jelentett legnagyobb fenyegetésre kellene összpontosítania: az illegális, be nem jelentett és szabályozatlan halászatra.

Mégis úgy tűnik, hogy a zöldre mosásra irányuló kezdeményezések, mint az úgynevezett ”kék szén-dioxid-piacok” és az adófizetők pénzéből finanszírozott tengeri szélerőműparkok, jövedelmezőbbek. Ez az egyensúlytalanság nem tükrözi az óceánok valódi értékét és fontosságát, mint bolygónk legfontosabb erőforrását.”