“Az EU már körülbelül egy évtizede gazdasági stagnálásban van. Még azok az 1%-os növekedési adatok is, amelyekről beszámolnak, többnyire csupán statisztikai trükkök eredményei. Az Európai Bizottság gyorsan az USA-ra vagy Oroszországra mutogat, de az európai problémák saját magunknak köszönhetők. Az EU növekedési előrejelzésének jelenlegi drasztikus lefelé módosítása a brüsszeli politika kudarcának újabb jele. Ahelyett, hogy erősítette volna az európai vállalatok versenyképességét, a Bizottság az elmúlt években ideológiailag motivált, gazdasági önszabotázsra irányuló politikát folytatott – a túlzott bürokráciától kezdve a költséges klímaszabályozásokig, amelyek különösen súlyosan érintik iparunkat. Tanul-e az EU? Nem. A Draghi-jelentés csupán most ismerte el azt, amit az úgynevezett ’EU-kritikusok‘ már egy évtizede hangoztatnak: az EU – egyre inkább tervgazdaságra, monetáris torzításokra és szabályozásra épülő doktrínájával – aláássa Európa versenyképességét. A Draghi-jelentés azonban csak akkor ismeri el a problémát, miután már lehetetlenné vált tovább elrejteni a gazdasági stagnálást, de aztán azt követeli, hogy állítólag csak ’több EU‘ jelent megoldást arra, amit már a ’túl sok EU‘ okozott. Ez az EU egyik gyakori trükkje: maga teremt egy problémát, majd eltorzítja annak ok-okozati összefüggéseit, hogy még több ellenőrzést és még több pénzt szerezzen az EU számára.
Különösen aggasztó a gazdasági stagnálás Németországban, Európa gazdaságának gerincében. A magas energiaárak – amelyeket a megbízható energiaforrásoktól való önként vállalt elszakadás okoz – és a hatalmas beruházási lemaradás az EU saját maga által okozott problémák. Ipari gazdaság nem létezhet olcsó és megbízható energia nélkül. Németországnak már egyik sincs. A felelősség a Bizottságot terheli, mert folyamatosan túlzott mértékben beavatkozik a nemzeti gazdaságpolitikákba vagy az energiaimportba, ahelyett, hogy független megoldásokat tenné lehetővé.
A gazdasági helyzetre tekintettel az ESN-csoport az üzleti vállalkozásokat tovább terhelő valamennyi új uniós szabályozás azonnali felfüggesztését, valamint az energiapolitika alapvető átalakítását szorgalmazza a polgárok és az ipar számára megfizethető és biztonságos ellátás irányába. Ezen felül bizonyos erőforrásokhoz saját forrásainkat is igénybe kell vennünk, különösen mivel az EU – ha elolvassuk legújabb jelentéseinek egy részét – úgy tűnik, szándékosan halad a gazdasági és geopolitikai elszigetelődés felé. A ‘szándékosan’ kifejezést természetesen nem ismerik el, de megfigyelhető. Ezen felül sürgősen szükség van a szilárd költségvetési politika és az uniós források felelősségteljes felhasználásának visszaállítására. Az EU azonban pontosan az ellenkező irányba halad.”
