“Amit itt a jövő víziójaként árulnak, az valójában egy hatalmas támogatás- és bürokráciaszörnyetegnek bizonyul. A számla végül a családokra, a kézművesekre és az iparra hárul, miközben Brüsszel semmiféle garanciát nem nyújt az ellátásbiztonságra, a stabil árakra vagy a valódi technológiai nyitottságra. Csak 2030-ig 584 milliárd eurót kell elkölteni – ez egy önkiszolgáló büfé a lobbicsoportok számára, amelyet az áramfogyasztók és a kisvállalkozások fizetnek.”.
A tervezett uniós szintű irányítással a Bizottság figyelmen kívül hagyja a tagállamok egymástól jelentősen eltérő kiindulási helyzetét. Aki a valóságtól elrugaszkodott hálózatokat tervez, az új függőségeket teremt a változékony termeléstől, az energiaigényes vállalatokat áttelepülésre kényszeríti, és az árakat még magasabbra hajtja. Ahelyett, hogy valóban technológiasemleges versenyt engedélyeznének, a következő zöld csodaszert kényszerítik rá a piacra – hegyeknyi jelentéstételi kötelezettségekkel együtt.
Az Ibériai-félszigeten nemrég bekövetkezett nagyszabású áramkimaradás után mindenkinek nyilvánvalónak kell lennie, hogy az ellátásbiztonságnak és a gazdasági körültekintésnek elsőbbséget kell élveznie. Ahelyett azonban, hogy levonná a tanulságokat, Brüsszel még több szabályozás, centralizmus és vágyálom mellett dönt. Kategorikusan elutasítjuk ezt a jelentést – a polgárok, Európa ipari jövője és a tagállamok szuverenitása érdekében.”
