“A legjobb kiutasítási rendszer is hatástalan marad, ha egyre több illegális migráns áramlik be Európába véget nem érő áradatban. Az EU külső határainak következetes védelme ezért elengedhetetlen első lépés a migrációs katasztrófa fenntartható megfékezéséhez. Ugyanakkor a harmadik országokban létrehozandó kiutasítási központok mellett semmiképpen sem szabad elhanyagolni az eljárási központok létrehozását, hogy a potenciálisan illegális bevándorlók az EU-n kívül benyújtott menedékjog-kérelem után teljes körűen végigjárhassák az eljárást. Annak érdekében, hogy a központok ne legyenek túlzsúfoltak, jelentősen fel kell gyorsítani a gyorsított eljárások kiterjesztését közvetlenül az EU külső határain.”.
Ugandához hasonló országokban működő visszatérési központok logisztikai nehézségeit azonban nem szabad alábecsülni. Aligha elképzelhető, hogy a Bizottság komoly kitoloncolási offenzívát tervezne, ha az embereket először nagyjából 7 000 kilométerre kellene repülni, csak azért, hogy ott várjanak a származási országukba való visszatérésre. Az EU külső határainak közvetlen közelében fekvő országok sokkal alkalmasabbak lennének erre, és egy felelősségteljes Bizottság már régóta érvényre juttatta volna az ehhez szükséges megállapodásokat, szükség esetén a fejlesztési segélyek és egyéb támogatási intézkedések felfüggesztésének kilátásba helyezésével.”
