“Az Európai Parlament már 18 éve felismerte a kárókatona-problémát, és mégis ma az EU gyakorlatilag ugyanott tart, mint 2008-ban. Miközben a kormoránállomány elérte a körülbelül kétmillió példányt, és évente mintegy 300 000 tonna halat fogyaszt el, halászaink és halgazdálkodóink továbbra is évente több mint 350 millió eurót veszítenek. Ahelyett, hogy határozottan cselekedne, Brüsszel ismét koncepciókat, koordinációs testületeket és párbeszédplatformokat mutat be, vagyis pontosan azokat a bürokratikus intézkedéseket, amelyek eddig nem oldották meg a problémát.”.
A valóság egyértelmű: a kárókatona már nem védelemre méltó marginális jelenség, hanem olyan jelentős gazdasági és ökológiai tényező, amely komoly fenyegetést jelent a halállományra, az akvakultúrára és a partvidékeink mentén élő emberek megélhetésére. A mintegy 200 000 fészkelő pár közül ezeknek a vízimadaraknak több mint a fele a Balti-tengeri régióban fészkel, míg 120 000 fészkelő pár található az Északi-tengeren. Ez különösen éles problémát jelent a német halászok számára.
Ha még az EU is elismeri, hogy a nemzeti intézkedések továbbra is hatástalanok, és hogy európai szintű megközelítésre van szükség, akkor végső soron a következetes fellépéshez szükséges politikai akaratra van szükség, beleértve a hatékony népességszabályozást is. Minden más csupán az európai tétlenség újabb fejezete, amely a halászaink rovására megy.”
Siegbert Droese, az AfD európai parlamenti képviselője és az ESN koordinátora a Halászati Bizottságban hozzátette:
“Bár az EU madárvédelmi irányelvének 9. cikke szerinti mentesség lehetővé teszi a tagállamok számára a kárókatonák leölését, ez egy körülményes eljárás. A tagállamoknak például minden egyes esetben először bizonyítaniuk kell, hogy súlyos kár keletkezett, és hogy minden egyéb elriasztó intézkedést kimerítettek, ami költséges vállalkozás, különösen az akvakultúra számára. Legfőbb ideje, hogy a kormoránok védett státuszát töröljék az EU madárvédelmi irányelvéből!”
