“Az Európai Bizottság és a dán elnökség a gyermekbántalmazás elleni küzdelem ürügyével a legvégsőkig megpróbálta létrehozni egy olyan rendszert, amely lényegében átfogó tömeges megfigyelést és a végpontok közötti titkosítás gyengítését jelentette volna. Kezdettől fogva világos volt, hogy egy ilyen terv az Alapjogi Charta 7. és 8. cikkének, valamint az Emberi Jogok Európai Egyezménye 8. cikkének nyílt megsértését jelentené. Még az EU Tanács Jogi Szolgálata is figyelmeztetett a polgárok magánéletébe való hatalmas beavatkozásokra, és ezt az alapvető emberi jogok megsértésének minősítette.
Ennek megfelelően az AfD és az egész ESN-frakció részéről erős parlamenti ellenállás alakult ki. A széles körű nyilvános tiltakozással összhangban határozottan küzdöttünk azért, hogy az emberek alapvető szabadságjogait ne áldozzák fel egy központosított európai ellenőrzési mechanizmus oltárán. A szövetségi kormány mai irányváltása a polgárok és a parlamenti képviselők kitartó erőfeszítéseinek eredménye. A politikai nyomás meghozta gyümölcsét – ez egy fontos nap az alapjogok szempontjából Európában.”
